Hétközi edzőmeccsen: 
Nagykálló-Ibrány 1-8.

Az eredmény hűen mutatja a két csapat - és egyesek szerint a két osztály - közötti különbséget. 

A meccs előtt a Nyíregyházi Kertváros edzője, Mirgai László a nagykállói kollégájának megjósolta az eredményt. 
- Kaptok egy nyolcast! - szólt Farkas Tiborhoz. 

Mit mondjunk... Bejött. :-)

- Elsőként gondolkodásra késztetett. Három évig voltam ezt megelőzően az ifi edzője és én tudtam, hogy nem egyszerű feladatra vállalkoztam. Korábban Fecsku mellett félig aktív, félig segítő feladatokat láttam el. Ez is tapasztalatokat jelentett. Nagyobb belelátást jelentett mind ez a szakmai munkába, az öltözői hangulatba, egyáltalán az ibrányi csapat hétköznapjaiba. Sokat gondolkodtam. Végül is úgy ítéltem meg, hogy számomra adódott most ez a lehetőség, nem szabad kihagyni. Az élet kihívásokkal teli, előre menni csak ezeknek megfelelve lehet.

- A feladat adott volt. A vezetőség kitűzte azt a játékos keretet amellyel dolgoznom kell és meghatározta az elérendő célt. Ezeken felül fontos feladatommá tették a fiatalok csatasorba állítását. A másik fontos feladat volt a játékosok erőnlétének visszaszerzése.

- Egy új stílust szeretnék adni a csapatnak. A megvalósítása hosszabb időt vesz igénybe. Alapja a kitámadás, a mélységi játék alkalmazása, a területvédekezés. Mentálisan pedig azt szeretném elérni, hogy minden játékos pozitívan lásson és így álljon hozzá minden kérdéshez. Tudom, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, de aki a tíz edzőmérkőzésből egy párat látott kitűnik az ezirányú munkánk. Külső szemlélők azt tartják, hogy ha egy mérkőzést egy góllal megnyerünk az jó. Az új szemlélet azt tartja, hogy rendben van, de akkor legyen inkább 4 - 3. A támadó szellemű játék pszichikai ráhatással van az ellenfélre. Ha a mélységből kilőtt labda a levegőben van és csapatunk nagy erőkkel igyekszik azt megszerezni akkor leszűkítjük azt a teret ami az ellenfél számára az a későbbiekben majd megjátszható. Ehhez egy új felállással kell a csapatnak játszani. A 4-3-3-as rendszer teremt erre lehetőséget. A két szélső csatárt visszavonjuk a középpályára, ami olyan látszatot kelt, mintha egy csatárral játszanánk. Támadáskor az előretolt csatárhoz felzárkóznak a visszavontak és csatlakozik hozzájuk két középpályás. Így komoly ütőerőt képviselnek. A védekezés is hasonló szisztémában zajlik, természetesen ellenkező előjellel. Mindezeknek a begyakorlása és tudatos alkalmazása időt igényel. A tíz edzőmérkőzésen lőttünk 40 gólt és kaptunk 28-at.

+ Nem okozott számodra gondot, hogy korábban csapattag, most pedig edzője vagy a nagycsapatnak?

- Vegyes a társaság. Három csoportra bontanám. Van 7 ifista korú játékos, van 7 félig amatőr félig profi és van 7 akinek kifejezetten ez a foglalkozása. A jelenlegi átlagéletkor nem éri el a 25 évet. Jócskán megfiatalodott a társaság. A vezetésnek és nekem is az a tervem, hogy évről évre ez a tendencia megmaradjon és egyre inkább tényleges ibrányiakkal álljunk ki a pályára.

- Minden csapatnál az idősebbek nehezen fogadják be a kisebbeket. Elvárják tőlük, hogy komolyan bizonyítsanak. Az ifjak az edzéseken már bizonyítanak, egyre elfogadottabbak. Jó irányba haladunk.

- A Simon Mihály egy ragyogó képességű hálóőr, mellette van a fiatal Karászi Gergő, akinek a hozzáállása ha olyan kiváló marad mint amilyen most, akkor előbb utóbb egyre több játéklehetőséget fog kapni és végre elérhetjük, hogy lesz saját nevelésű kapusunk. Összességében elégedett vagyok.

+ Milyen jövőképed van önmagad számára?

- Szeretném, ha a családom elképzelései sikerülnének. Szeretném, ha a lányom atlétikai karrierje egyre feljebb haladna. A fiam a labdarúgás terén érje el, amit kitűzött maga elé. Egészséget mindenkinek. A magam szakmai területét nézve azt kívánom, hogy minél tovább lehessek a pálya környezetében, ma már edzőként. Szívesen foglalkozom a nagycsapattal, de még ennél is fontosabbnak tartom az utánpótlás nevelést. Elvégeztem egy nemzetközi edzői tanfolyamot, ahol elsősorban szemléletbeli változásra ösztönöztek bennünket. Sokat tanultam ott amelyeket szeretnék hasznosítani. Egészen más rálátásom lett erre a sportra és ezt szeretném továbbadni.

Laskody Tibor

- Azt hiszem, igen. A vezetőkkel is megbeszéltük, hogy ez a fél év a csapatépítés jegyében telik majd, igény mutatkozott ugyanis arra, hogy a tavaly jól szereplő ificsapatból minél több ember épüljön a gárdába. Ugyanakkor nyolc-tíz olyan játékos még rendelkezésre áll, akik a jobb nevekből álló csapatnak is a tagjai voltak, így az feltétlenül elvárható tőlünk, hogy legalább a középmezőnyhöz és az alsóházhoz tartozó csapatokkal felvegyük a versenyt.

- Csikai György alkatánál fogva alkalmas erre a feladatra, más kérdés, hogy rutint kell még szereznie a hibák elhárításához. Riczu Róbert Sátoraljaújhelyen kényszerből került a csapatba, de ügyesen játszott, és ha nem sérül meg, a Namény ellen is lehetőséghez jutott volna. Bemutatkozott egy másik szorgalmas játékos, Seregi Attila is. Azt kell mondanom, egyik fiatal sem lóg ki a sorból, persze nemcsak én, a közönség és a társak is türelmesebbek velük.

- Egyetértek Fecsku István kollégámmal, aki nagyon találóan mondta a baktaiak helyzetéről: sokkal nehezebb az élen maradni, mint odakerülni mondta Németh Károly, a bátoriak trénere. - Ugyanez ránk is vonatkozik. Van a csoportban négy-öt csapat amely közel egyenlő eséllyel álmodozik arról a pozícióról, ahol most mi állunk. Az is nagyban meghatározhatja majd az erőviszonyokat; hogy közülük ki akar majd feljutni. A Nánás kétségtelenül a riválisaink közé tartozik, és úgy gondolom joggal győztük le szombaton. Jól kivédekeztük a rögzített helyzetek utáni szituációkat, miközben azért mi több helyzetet dolgoztunk ki ellenfelünknél. Éreztem, aki az első gólt lövi, az nagyon közel kerül a három ponthoz, és végül ezt nekünk sikerült elérnünk.

- Annyira kusza a helyzet ebben a csoportban, hogy komolyan mondom, én nem is nézem a tabellát, csak a következő ellenfelet - folytatta a szakember. - Szabadnapok, elmaradt mecscsek, halasztások vannak, és a vesztett pontokból sem érdemes kiindulni, mert ugye ott vannak a bónusz pontok. Egy picit elveszi az ember kedvét, hogy egy ilyen bajnokságban kell szerepelnie, nyomasztja a csapatok, a játékosok hangulatát is, hogy év közben két szabad hét végéjük is van. Érezzük, rajtunk röhög az egész ország, hiszen ilyen csonka bajnokság sehol máshol nincs. Nagyon találóan fogalmazták meg a minap a játékosaim a helyzetet, amikor azt mondták: olyan ez, mint amikor két embernek nincs párja...

Az első félidőben két gólt láthattak a drukkerek, előbb Popovits volt eredményes, majd Fórián növelte a megyeszékhelyiek előnyét. Szünet után kimaradt egy Novák tizenegyes, aztán Popovits bólintott és második találatát jegyezhette. Ilea sem maradt gól nélkül, a végeredményt pedig Ónodi állította be, aki szépített.

- Úgy vélem végig mi irányítottuk a játékot és összességében jól fociztunk. Ennek azért is örülök, mert a héten rendesen belehúztunk. Már nagyon várjuk a bajnokit - fogalmazott a meccs után Szatke Zoltán, a Szpari hátvédje.

Ibrány-Nyírség-Spartacus 1-4 (0-2). 
Ibrány, 300 néző, v.: Gól: Ónodi, illetve Popovits 2, Fórián, Ilea.

A záhonyiak nem hagyják ki a hétközi felkészülést sem, ők szerdán a Volán-Sényő elleni mérkőzésen igyekeznek csiszolni a játékukat.

Érdekesség, mivel a Nyíri Fészek-csoportban több mérkőzést rendeznek, a 15. helyen záró alakulatnak százalékosan jobb mutatóval kell rendelkeznie, mint két lehetséges riválisának.

Szerda:

Vásárosnamény-Ibrány 5-2 (2-0).

A mérkőzésen a vendégek a cseresorukat szerepeltették, az eredmény ennek ismeretében egyáltalán nem meglepő.

Péntek:

Nagyhalász-Ibrány 3-6 (0-2).

Az ibrányiak a szomszédvár elleni edzőmeccseken már megszokott módon most sem adták féltucat gólnál alább. A hazaiak jobbára csak a labdát nyomozták, néha rá is találtak, s a vendégek cseresorának zavarodottságát kihasználva szépítettek is valamit az eredményen. Az ibrányi csapat a mérkőzés nagy részében rendkívül szellemesen, kombinatívan, jól játszott, kár azért a pár perces rövidzárlatért...

Vasárnap:

Ibrány-Kertváros 6-2 (3-1). (Ibrányi gólszerzők: Ónodi (4), Gergely, Balogh)

A Kertváros úgy kezdett, hogy a mérkőzésre kilátogatók elismerően konstatálták, ez a csapat méltán bajnokaspiráns a megyei I.osztályban. 

Az első negyedórában Kirchmayer révén veszélyes támadásoknak és pontrúgásoknak voltak tanúi a jelenlévők - a vendégek a vezetést is megszerezték -, de hamar alábbhagyott a lendület, s a mérkőzés további részében a kertvárosiak csak asszisztálni tudtak a nagy gólkülönbségű vereséghez.

A nézők egyébként a vendégek soraiban felfedezhették a nemrég még ibrányi színekben játszó Paulik Istvánt, aki nem úszta meg néhány finoman megfogalmazott fricska nélkül...