- Összességében azt tudom elmondani, hogy az a kísérleti bajnokság, ami az elmúlt időszakban NB II-nek volt titulálva a mi részünkről nyolc csapat mérkőzéseit jelentette. Ennek lett most vége. A középmezőnyben végeztünk.

A korábbi célkitűzésként a harmadik - hatodik hely volt megjelölve a csapat számára, ez teljesült. Azt is figyelembe véve, hogy az itthoni mérkőzések lehetőség szerint tetszetős, szórakoztató események legyenek.

Úgy gondolom, hogy nem kell sok kommentár ahhoz, hogy ehhez az elváráshoz a csapatot meg kellett gyengíteni. Az ok is közismert, nem kívántunk még magasabb osztályban játszani, pusztán az önkormányzat anyagi lehetőségei és célkitűzései nyomán. Elment Paulik, Bardi, leállt Nagy Karcsi, Kató Gabi. Nem igazoltuk vissza Papp Tibit, a tehetséges Gergelyt. Fecskura számítottunk volna játékosként, azonban külső (baráti?) tanácsra minden kapcsolatot megszakított velünk. Lelke rajta.

Természetes, hogy egy középmezőnyben való szereplés óhatatlanul hozza magával az idegenbeli és sajnos a hazai vereségeket is. Sem mi, sem a közönségünk nem volt ehhez mostanában hozzászokva. De íme, a kényszer nagyúr. Óhatatlanul kaptuk ezért a kritikákat, azonban ezt is fel kell vállalnunk.

+ Ez a város a meglévő lélekszámával, a létező és nem létező iparával, a mezőgazdaságával a jelenlegitől többre nem szabad hogy képes legyen a labdarúgás területén. Más, fontos feladatok is sorra várnak. Tisztességtelen volna csak erre többet áldozni. A magánemberek támogatása pedig alkalomszerű. Számottevő, de nem jelentős. Magam félnék is csak erre támaszkodni, hiszen több, jónak indult és rosszul végződött példát találhatunk erre az országban, de itt a saját megyénkben is. Minden adomány véges, ha nem hoz az adakozónak tisztességet. Ehhez még egy lottó ötöstalálat is kevés.

- Ez így van. A külső véleményalkotók nem számolnak azzal, hogy évről-évre egyre kevesebb pénzből kell fenntartanunk a jelenlegi, a sportbizottság és az önkormányzat által elfogadott teljesítményszintet. E sportág költségvetése folyamatosan, nem radikálisan csökkent. A mostani szintentartás kevesebb pénzt igényel, mint a feljutás. A másik számunkra nem elhanyagolható szempont, hogy minél több ibrányi játékos szerepeljen a pályán.

+ A most elmúlt szezonban az idekerült edzőt több kritika érte éppen ezen elgondolás figyelmen kívül hagyása miatt.

- Az elmúlt szezon indításakor edző nélkül maradtunk. Több irányba tapogatózva egy igazán kedvező elképzelést követtünk, amely az utolsó pillanatban meghiúsult. Ekkor még szabad edző kettő volt. Az idő rövidsége miatt nem kívántunk tovább várni. Így került megbízásra Falatovics László, aki elfogadta, hogy megbízása a bármikori visszahívásig tart. Számunkra az is fontos lenne, hogy az edző is ibrányi legyen. Így büszkébbek lehetünk a jó és esetlegesen sikeres teljesítményre. Azonban ebben az időszakban ezek a teltételek még nem álltak készen. Az ősszel a vezetés nem volt még egységes a váltás hogyanjával és mikéntjével kapcsolatban. Egyes vezetőknek radikálisan más elképzelései voltak, nem volt mindenkinek kiforrott véleménye. Ezért is kellett még várni. Úgy gondoljuk, hogy most is Ibrány érdekében cselekedtünk és nem volt érdemtelen a gondolkodás. A jelenlegi új edzőben bízunk, úgy gondoljuk képesítései és akarata, embersége alkalmassá teszi a vállalt feladatra. Kató Istvánt ezért bíztuk meg.

+ Egy olyan tavaszi forduló előtt állunk, amelyből szintért nem lesz egyetlen kieső sem. Itt van a lehetőség az elgondolások kipróbálására, a lehetőségek felmérésére.

- Igen és ezzel élni is kívánunk. Óhatatlanul adódik ebből az - az elgondolás, hogy az Ifi élére Pista helyett egy alkalmas embert szeretnénk találni. Itt is cél, hogy helyi lakost, megfelelő szakembert és a játékosok által elfogadott irányítót találjunk. Elképzeléseink vannak, a tárgyalások még nem kezdődtek el. Szeretnénk egy szezont véglegesen lezárni. Az új edző majd egy újabb felkészülést és egy újabb szezont vigyen majd végig.

Nagyon tehetséges ifista labdarúgóink vannak, akik elképzelésünk szerint hamarosan beépülnek a nagycsapat munkájába. Felkészülésében már korábbról részt vesznek és képesek a kitartó munkára, elviselik töretlenül a kudarcokat, mindezek ellenére sikerorientáltak. Bennük a jövő, éljenek vele, tegyenek is érte sokat. Meggyőződésünk, hogy Kató Pista bátran nyúl majd ezekhez a lehetőségekhez, hiszen a keze alatt dolgoztak ezek a fiúk.

+ A fiatalításra egyre inkább szükség van, hiszen a nagycsapatunk magja egyre korosabb, lassan azt mondhatjuk, hogy kiöregedő.

- Telnek a napok, múlnak az esztendők. A váltás óhatatlanul következni fog.

+ Ehhez türelem és idő szükséges.

- Mind ez adott. A nagyközönségtől mindehhez emberséges türelmet kérünk csak.

+ Melyek a jövőre vonatkoztatott tervek?

- Június 30-ig tart ez a szezon. Tervünk az, hogy tisztességes helytállás mellett, minél több helyi tehetség bevonásával, a bajnokság élmezőnyében, de nem a továbbjutó helyen végezzünk. Azt gondolom, hogy ennek magyarázatára már nincsen szükség. Nem tartok tőle, hanem gondolom, hogy ez bizonyos fokig rapszódikus eredményeket fog magával hozni. Ezt sem magyaráznám újra. Ha az eredményesség mindenképpen megkívánja, akkor gondolkozunk két játékos igazolásában, de ez számunkra nem törvényszerű.

Az interjú készítője, Laskody Tibor megjegyzése a fentiekkel kapcsolatban:

Én magam, mint a sportbizottság tagja és az Ibrányi Hírlap tudósítója messzemenőkig egyetértek az elmondottakkal. Közönségünk remélem, nem feledte el, hogy több éve annak, amikor a megyei első osztály kieső régiójában vettük át e szerepkört. Nem minősítésként, de tényként szeretném leszögezni. Nem volt hiába való az elmúlt évek munkája. S lám itt van az emberek újabb elégedetlensége. Hiszen mi elég? Mindig és mindig több kell, ez viszi előre az emberiséget több százezer éve.

Arra kérek mindenkit, tartsuk meg az arányokat. Oly jó volna sokszor a legmesszebb menni. Sok - sok területen. De már a régi közmondás is megmondta : "Addig nyújtózkodj, amíg..."

Az NB III-as megyei derbit a középpályás 25 méterről postázott küldeménye döntötte el az Ibrány javára. Naná, hogy a beregiek lógó orral hagyták el tetthelyet. Elvégre hazai pályán buktak el, ami mindig érzékenyen érinti a bennfenteseket.

- Bár Kató Pista kollégám a mérkőzés utáni nyilatkozatában megérdemeltnek tartotta együttese, az Ibrány győzelmét, én azért kicsit vitatkoznék ezzel jelentett be ellenvéleményt Tóth Szilárd, a Vásárosnamény edzője.

- Nem úgy láttam, hogy bármiben rosszabbak lettünk volna az ellenfélnél, sőt... Tény, a második félidőben volt egy húszperces időszak, amikor nyomtak a vendégek, de igazán nagy helyzetük nem akadt, a győztes gólt szabadrúgásból szerezték.

- Nekünk jóval több lehetőségünk adódott, kár, hogy mindet kihagytuk, valójában emiatt úszott el a meccs. Sajnos, csak kinevezett csatáraink vannak, hiányzik egy, a kaput istenigazában érző játékos a keretből, mert egy ilyen típusú futballista sok gondunkat megoldaná. Ettől függetlenül nem törtünk össze, az elveszett pontokat Záhonyban akarjuk pótolni.

Miként lehet ez? Először is, a Veigli-legénység a csütörtöki versenybizottsági értekezleten 3-0-ás gólkülönbséggel természetesen megkapta a DFSE távolmaradása miatt elmaradt Rakamaz-Debreceni FSE találkozó három pontját. (A debreceniek pluszbüntetésként tavaszra elvesztették a pályaválasztói jogukat is, ám pontlevonással még nem sújtották őket, hiszen az első távolmaradásért csak írásbeli figyelmeztetés jár. A hajdúsági vezetők bejelentették, hogy a Kisújszállás ellen sem állnak ki, így már csak egy esélyük maradt...)

Ezen túlmenően az alapszakaszban még NB II-ben szereplő, de egy osztállyal visszacsúszott csapatok a helyezésüknek megfelelően úgynevezett bónusz pontokat kaptak, ami a Rakamaz esetében ugye öt. A csapatok az alábbi pontmennyiséggel vágtak neki a Tisza-csoport küzdelmeinek: Hajdúnánás, Nyírbátor 6-6, Kisújszállás-Rakamaz 5-5, Karcag, Ibrány 4-4, Sátoraljaújhely, Vásárosnamény 3-3, Hajdúdorog, Debreceni FSE 2-2, Záhony 1.