Záhonyban rengeteg problémával küszködtek, a csapat teljesítménye elmaradt a várakozástól

NB II. Korábban egy megyei I. osztályú futballcsapatnak elérhetetlen volt ez a bajnokság. A tavalyi évben "csupán" meg kellett hozzá nyerni a küzdelemsorozatot.

Mindez a záhonyiaknak sikerült, így ők élhettek a váratlan lehetőségekkel, hogy gyakorlatilag két osztályt ugorva megpróbáljanak megfelelni a magasabb követelményeknek. Bár, nem sok híja volt az ellenkezőjének...

Góltalan széria

- Kétségtelen, hogy felmerült annak a lehetősége, hogy nem vállaljuk az NB II-t, de ebben az esetben komoly szankciókkal kellett volna szembenéznünk vágott az értékelésbe Karasz Lajos, záhonyi edző. - Sajnos, nemhogy erősödött volna, még gyengült is a csapat a nyáron, hiszen távozott a házi gólkirály Pacaj, valamint Kiss Gábor. Igaz, előbbi visszatérésére még volt egy kísérlet, de Hajdúdorogon kiderült, hogy ő sem tud már nagyon segíteni.

+ Pedig lett volna min, hiszen az első öt fordulóban képtelenek voltak a kapuba találni.

- Éppen a góltalanság okozta a legnagyobb problémát. Hozzá kell tennem, hasonló jelek már a megyei I. osztályú bajnokság tavaszi szezonjában is jelentkeztek, így igazán aktuális lett volna ezen a téren erősítenünk, de mint említettem, nem sikerült. Sajnos, elég hitehagyott volt ekkoriban a társaság, ami a sikertelen meccsek után hatványozottan jelentkezett. A hatodik fordulóban aztán megszereztük az első gólunkat és győzelmünket, ekkor 4-1-re vertük a Sátoraljaújhelyt.

+ Egyáltalán milyen tervekkel vágtak neki a bajnokságnak?

- Köztudott, hogy mostani év azok számára, akiknek nincsenek feljutási terveik, gyakorlatilag tét nélküli. Az NB III-as tagságunk a jövő évre is garantált. Ennek ellenére úgy terveztük, hogy ötven százalék körüli mérleggel szeretnénk zárni, ami végül nem sikerült. Ebben közrejátszott, hogy nem tudtunk erősíteni, a sérüléshullám, a Czene kiesését követő kapusgondok, a sok balszerencsés meccs. Az alapszakasz után megpróbáltunk erősíteni, igazoltunk is Csépke és Molnár Ferenc személyében két meghatározó játékost, ám a pechszériánkat jellemzi, hogy utóbbi az első, kisújszállási meccsünk harmincadik percében olyan sérülést szenvedett, amely miatt hosszabb pihenő várt rá. Amúgy pedig csúfosan csak Hajdúnánáson kaptunk ki, azt a 5-5-öt leszámítva többnyire a kétgólos vereségek voltak a jellemzők, persze itthon, az Ibránytól is kaptunk egy nagy pofont.

Négyen átlag felett

+ Összességében tehát többet várt a csapattól.

Ibrányban meghirdették a türelem évét. A futballcsapat vezetőinek nyári törekvéseiből érezhető volt, hogy a mostani bajnoki évben a csapatépítés az elsődleges.

Mi más is lehetett volna, hiszen mindenki tudta: az NB II-es alapszakaszból, majd az NB III-ból sincs az idén kieső. Így aztán az ibrányiak lemondtak a szerződtetni kívánt Papp Tiborról és Gergely Istvánról, és átengedték őket a Kisvárdának.

Fékezett az Ibrány

A csapat Falatovics László dirigálásáyal vágott neki az alapszakasznak. A tréner nagy lelkesedéssel látott munkához, és az első két fordulóban szerzett hat pont arra engedett következtetni, hogy az utóbbi két év jó teljesítményét is meg tudja ismételni a gárda. Aztán "fékeztek" az ibrányiak, így olyan váratlan eredmények is a bizonyítványba kerültek, mint a Kisvárda elleni 3-0-ás 5-1-es vereség valamint a 4-1-es zakó Sátoraljaújhelyben. Így aztán a csoport ötödik helyén zárta az alapszakaszt a csapat, minek utána megváltak Falatovics Lászlótól. A rájátszás mérkőzései előtt pedig a csapat korábbi megbecsült játékosa, Kató István került a kispadra.

- Öt éve eltört a lábam, és a sérülés miatt két esztendeig nem léphettem pályára - emlékezett a történtekre Kató István. - Megpróbálkoztam a visszatéréssel, közben azonban az ificsapatot is edzettem, valamint megszereztem az UEFA D és B diplomát.

+ Innen pedig egyenes út vezetett az ibrányi kispadra. A bemutatkozás viszont aligha olyanra sikeredett, amilyenről valaha is álmodott.

Elkeseredett edző

- Hát igen, a karcagi 6-1-es vereség után alaposan el voltam kenődve. Szerencsére nem sokáig tartott ez az állapot, hiszen egy hét múlva ugyanúgy 6-1-re nyertünk a Sátoraljaújhely ellen. Ezért szép játék a futball.

+ Amúgy milyennek értékeli a csapat szereplését az ön által irányított meccseken?

- Négy nagyon kemény ellenféllel találtuk szemben magunkat. Éppen ezért úgy gondolom, hogy jól jöttünk ki ebből a periódusból, amit a két-két győzelem, illetve vereség mutat. Nem tudtunk még egyenletesen teljesíteni, amit az is jelez, hogy nyertünk és vesztettnk hazai pályán valamint idegenben egyaránt. Szerintem egyik meccsen sem játszottunk nagyon rosszul, még a súlyos vereséggel végződött karcagi összecsapáson sem. A másik vereségünk alkalmával, a Nyírbátor ellen nagyon rossz pillanatokban, mindkét félidő legelején kaptuk a gólokat és ez meghatározta a csapat játékát. Még így is felálltunk a padlóról, 0-3 után sikerült szépíteni 2-3-ra. Egyedül talán Naményban játszottunk halványabban, ám ott a nagy akarásunk győzelmet eredményezett.

+ A játékosok közül okozott valaki kellemes avagy kellemetlen meglepetést?

- A tizennyolc rendelkezésre álló futballista közül szinte mindenkivel meg voltam elégedve. Az egyedüli kivételt talán csak Ónodi Sándor jelenti, akitől azért többet vártam.

+ Mit várnak öntől a vezetők a tavaszi szezonra?

- Azt, hogy minél több helyi fiatalt építsek a csapatba. Mivel évekig az ifiket edzettem, tudom, hogy kik azok, akikre számítani lehet ilyen téren. Fontos, hogy ha ki is kap a csapat, akkor is próbáljon meg gólra törően, közönségszórakoztatón játszani. Kemény felkészülés

+ Mikor kezdődik a felkészülés?

Egy évvel azok után, hogy a rakamazi csapat létjogosultsága is megkérdőjeleződött, a nyáron nyugodtan készülhetett a folytatásra az esztendők óta Veigli Géza irányításával készülő futballgárda.

A problémamentes felkészülés pedig kiegyensúlyozott őszi szezont eredményezett, olyat, amely során végig esélyes volt az NB IIben maradásra a társaság. Aztán maradt az NB III., ahol zsinórban huszonkettedik szezonját játssza a Rakamaz.

Nyugodtabb háttér

- Mögöttünk volt egy jól sikerült év, a valóban nyugodt háttér, sikerült fiatalokat igazolnunk, akik közül azóta már csak azok maradtak, akik alkalmasak a feladatra kezdte a féléves visszapillantóját Veigli Géza edző. - Úgy gondolom, nekünk jót tett, hogy elég kiegyensúlyozott csoportba kerültünk, hiszen végig rend volt a fejekben, mindenki tudta, minden egyes mérkőzésre fel kell készülnünk és az egyes meccseken belül sem engedhető meg a lazítás. A vezetők elvárásai sem voltak irreálisak: nem mondták azt sem, hogy nem szabad az első kettő között végezni, de azt sem, hogy ott kell lennünk a végelszámolásnál. Ezzel együtt mi úgy tettük a dolgunkat, hogy szerettük volna kiharcolni az NB II-es jogot, és erre az utolsó meccs utolsó percéig reális esélyünk volt.

+ Minek volt köszönhető az alapszakaszban nyújtott kiegyensúlyozott teljesítmény, az, hogy mindössze két vereséget szenvedtek?

Kevés gólt kaptak

- Végig azt csináltuk, amiben nagyon jók vagyunk. A tizenkilences keretből ugyanis tizenegy védekező típusú játékosúnk volt, és mivel az alapelvem egyébként is az, hogy nem szabad kikapni, ezért a védelmünket tettük stabillá. Mindössze nyolc gólt kaptunk az alapszakaszban, ebből csak

hármat idegenben, igaz nem is rúgtunk annyit, mint a korábbi években, de azért ilyen téren sem volt szégyenkezni valónk.

+ Ebben az osztályban elég nagy presztízse van a megyei rangadóknak. Az sem bosszantotta önöket, hogy a nyolc ilyen jellegű mecscsükből csak egyet nyertek meg?

- Nem, mert csak kettőt vesztettünk el. Az első meccsre, Demecserbe úgy mentünk el, hogy csak ússzuk meg valahogy, aztán kiderült: kicsit alábecsültük magunkat, hiszen a játék képe alapján egy pontot vesztettünk. Úgy ítélem meg, hogy Ibrányban is ki lehet kapni és a két felsorolt csapat elleni hazai döntetlen sem válik a szégyenünkre. A Kisvárdával szemben veretlenek maradtunk, a Záhonytól szerzett négy pontunkért is nagyon meg kellett küzdeni.

Az NB III-as folytatásnak mintha egy kicsit más szájízzel vágtak volna neki.

Vadon az élen

- Nem tett jót a szünet, hiszen a Debreceni FSE távolmaradása miatt három hétig meccs nélkül maradtunk. Ugyancsak a hátrányunkra vált Baka Csaba távozása, vele ugyanis egy a pályát, széltében-hosszában végigfutó futballistát vesztettünk. Ekkor már nem derült ki, hogy mit is tudunk valójában, hiszen a szabadnapunk miatt összesen két meccset játszottunk, abból egyet megnyertünk, egyet elvesztettünk.

+ A féléves egyéni teljesítmények alapján kik az osztályelsők?

Cseppet sem volt irigylésre méltó helyzetben a nyáron az NB II-es nyírbátori futballcsapat. Aztán megoldódtak a gondok, "felszívódtak" a megszűnésről szóló hírek és a gárda esélyesként vágott neki az alapszakasznak.

Azzal együtt is, hogy az NB II. Keleti-csoportjában bronzérmes társulatból többen távoztak. Persze, a feladat megoldása cseppet sem volt újszerű Németh Károly edző számára.

- A harmadik évben immáron a harmadik csapatot kellett építeni - kezdte a tréner. - Júniusban ugyanis megszűnt a fiókcsapat státusunk a Nyírség-Spartacusnál, ez meccsenként két játékos elvesztését jelentette, amellett, hogy Balogh, Erdei, Kosán, Polonkai és Tősér is távozott. Így az új vezetés, a megújuló szponzori kör kérésére visszahívtuk a Bátorból és környékéről elszármazott játékosokat, akikkel kiegészülve a keret kilencvenöt százaléka helyi kötődésű lett. A tizennyolc játékos közül heten még nem töltötték be huszadik életévüket, így aztán a mezőny legfiatalabb átlagéletkorú csapatát alkottuk.

+ Ennek ellenére igencsak biztatóan kezdték a bajnokságot.

- A változásokkal együtt nem mondtunk le arról, hogy megkapaszkodjunk az NB II-ben, és az első nyolc fordulóban valóban úgy alakultak az eredmények, hogy az alapszakaszban nem is lesz semmi probléma. Aztán következett két olyan mérkőzés, amely meghatározta a továbbiakat. Az addig veretlenül álló csapatom ugyanis előbb 4-1-re kapott ki Kisújszálláson, majd otthon a Baktával szemben veszítettünk 4-0-ra. Utána még javítani sem tudtunk, mert a Szoboszló visszalépésével szabadnap várt ránk. Az utolsó előtti játéknapon Vásárosnaményban akadt még egy esélyünk, de ekkor túl görcsösek voltunk, kimaradtak a helyzetek, így újra kikaptunk. Ebben azért a rutintalanságnak is szerepe volt.

+ Nagy csalódást okozott, hogy a rájátszást csak az NB Ill ban folytathatták?

- Ahogyan alakult a sorsunk, úgy igen. Más lett volna a helyzet, ha a riválisaink egyértelműen jobbak lettek volna, de nem erről volt szó. Sajnos, a Hajdúszoboszló visszalépéséből sem kerültünk ki jól, hiszen így elestünk a legjobb harmadik helyezetteknek járó kvalifikációtól is. De nem ezen múlott, hanem a már említett rossz sorozatunkon.

+ A rájátszás három mérkőzésén viszont javuló formát mutattak.

- Igen, sikerült rátalálnunk egy olyan felállásra, amelyben jobban ki tudtuk használni az egyéni képességekben rejlő lehetőségekét. Sátoraljaújhelyen ugyan még kikaptunk, de aztán a Vásárosnamény ellen már jól játszva nyertünk, az ibrányi győzelmünk pedig egyenesen a bravúr kategóriájába tartozott. Kár, hogy éppen itt ért véget a bajnokság őszi szezonja.

+ Milyen sorrendet foglalnak el a játékosai az osztályozókönyvében?

- Márton István nyújtotta a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt, ő nálam 5,96-os átlagot produkált. Védő létére nyolc gólt is szerzett, ami azt is jelzi, hogy a középpályán még hasznosabban tudna játszani. Lőrincz Sándor (5,76) a második, Csapos Zsolt (5,73) a harmadik helyezett. Amúgy a csapat egésze nagyon fegyelmezetten futballozott, amit a mindössze két kiállítás és a kevés sárga lap is jelez. Stabilabb háttér

+ Azt hallani, mostanra jóval stabilabb az anyagi háttér, mint az előző években volt.

- Kezd normalizálódni a helyzet, az önkormányzat egyre jobban szerepet vállal a működésünkben. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt két évben tizennégy játékos távozott tőlünk, általában magasabb osztályba. Amikor kezdett egy picit látványosabbá válni a futballunk, mindig elszivárogtak tőlünk az alapemberek. Most az a cél, hogy a fiatalokból hosszabb távon is ütőképes csapatot építsünk.