Pontot érő találat (2010.09.13)

A visszatérése utáni második fellépésén máris pontot érő gólt szerzett a sérüléséből felépült csatár, Imre Győző.

Gyötrelmes négy és fél hónap után, térdszalagszakadásból tért vissza a pályára Imre Győző. Méghozzá nem is akárhogyan, hiszen az ibrányi csatár a múlt heti, tízperces „bemelegítést” követően, szombaton Kemecsén már félidőnyi játéklehetőséget kapott, és az NB III-as meccs nyolcvanadik percében gólt szerzett. Olyan gólt, amelyre többszörösen illik az első jelző: a visszatérést követő első találat egyben a csapat első idei idegenbeli gólja volt, amely az első idegenbeli pontot is jelentette.

– Egy életre megjegyeztem azt a dátumot, amikor térdszalagszakadást szenvedtem: idén április 18-án, a Cigánd ellen otthon kettő egyre elvesztett találkozón jártam pórul – emlékezett Imre Győző. – Fura és ártalmatlan szituáció volt, a cigándi Kántor Ferenccel együtt ugrottam fel fejelni, a földet érés után nekem a jobb, ellenfelemnek a bal térdében szakadt el a szalagja, így aztán a székesfehérvári kórházban is „élvezhettük” egymás társaságát. Szerencsére a rehabilitációm a vártnál gyorsabb volt, és bár még vannak fájdalmaim, a remélnél hamarabb sor kerülhetett a visszatérésemre.

A 29 éves tanárembernek déjá vu érzése lehetett, hiszen 2009. május 3-án, éppúgy a meccs hajrájában 0–1-ről mentette döntetlenre a Kemecse elleni partit, mint szombaton. A különbség csak annyi, hogy akkor hazai pályán és a 92. percben, most pedig idegenben és tíz perccel a lefújás előtt született meg az ominózus találat.

– Szabó Attilát, vagyis Sotit a megye legjobb kapusának tartom, de ezek miatt a gólok miatt aligha zárt a szívébe – vélekedett a hasonlóságról Imre Győző. – A szombati döntetlennek nagyon örültünk, hiszen eddig még képtelenek voltunk idegenben betalálni és pontot szerezni. Arról nem beszélve, hogy a legutóbbi bajnok otthonában nemhogy elfogadható, egyenesen bravúros eredmény az egy egyes döntetlen. Az ilyen gólok tovább segítik a gyógyulásomat, és bár ott még nem tartok, hogy egy egész meccset végigbírjak, félidei epizódszerepekkel segíteni tudom a csapatot.

(Bodnár T. - SZON)