Az őszi szezon értékelése (2010.12.17)

Az ibrányi csapat edzője, Kató István értékelte a gárda őszi szezonban nyújtott teljesítményét.

A nyári szünetben voltak távozó és érkező játékosok, ezeket figyelembe véve a céljaink között szerepelt olyan stabil középcsapat kialakítása, amely képes az őszi mérkőzésekből a lehető legtöbb pontot kipréselni, és ezáltal elfogadható helyen várni a folytatást.

A bajnoki rajtunk lehetett volna sikeresebb, hiszen az első három mérkőzésből a hazai Nagyecsed elleni egy nullás győzelmünket bravúrként könyveltük el, viszont a két idegenbeli vereség, Tuzséron és Hajdúszoboszlón fájdalmas volt, főleg, hogy gólt sem szereztünk ezeken a meccseken. Ezek után szerkezetben és játékos-összetételben is változtatás mellett döntöttem. Mint utólag kiderült, a kapott góljaink egyharmadát ezen a két találkozón szedtük be, tehát a védekezésünk a továbbiakban összeállt.

 A negyedik fordulótól kiegyensúlyozott, elfogadható teljesítményt nyújtott a csapat: a Nyírmadát négy egyre vertük, Kemecsén hajtós meccsen értünk el döntetlent, a Berettyóújfalu elleni hazai összecsapáson Tóth Zsolt kiállítását követően bravúros kettő nullás győzelmet arattunk. A szomszédvári rangadón otthonában vertük három egyre a Kótajt, majd ezt követően Püspökladányban jó játékkal balszerencsés vereséget szenvedtünk. Nehéz mérkőzésen egy nullra vertük a Balkányt, a Tiszakanyár otthonában pedig nagyon jó teljesítményt nyújtott a csapat, de pontot nem tudtunk szerezni.

A Tiszalök elleni hazai meccsen halvány teljesítménnyel tartottuk meg az egy pontot, Cigándon pedig igazolódott, hogy közel egy éves közös munkánk során a játékosok részéről előrelépés történt a játékfegyelem és a türelem terén, ami nagyban hozzájárult a nagyszerű egy egyes eredmény elérésében.

Sajnos, azt kell mondanom, az utolsó három forduló idejére nem minden úgy alakult, ahogy terveztem és ahogy szerettük volna, ezért is sikeredett az őszi hajránk úgy, ahogy... Nem sikerült megőriznünk hazai veretlenségünket, úgy érzem azért, mert a Létavértes ellen mindenáron nyerni akartunk, túlságosan kinyíltunk egy egynél, és a végén az ellenfél elvitte mind a három pontot. A végére még a szerencse is elpártolt tőlünk, Nagykállóban a nyolcvannyolcadik percben kapott góllal vesztettünk, az utolsó hazai megyei rangadón a Baktalórántháza pedig a kilencvenedik percben egyenlített.

Az őszi szezonban végig a csapat erőssége volt a két kapus, Kiss József és Tóth Norbert. A védelem bármilyen felállásban lépett pályára, stabil, megbízható teljesítményt nyújtott, csak pozitívan tudom értékelni a hozzáállásukat. Ugyanezt tudom elmondani a középpályán szerephez jutott játékosokról, fegyelmezetten, időnként szemre is tetszetősen és nem utolsósorban eredményesen futballoztak: góljaink több, mint felét érték el az itt bevetett labdarúgók, akik közül Babják Csaba, ifjabb Kató István, Jeddi Béla, Balogh Zoltán és Reszler Zsolt is bevette az ellenfelek hálóját. Szabó Mihály személyében egy szem vérbeli támadóval vágtunk neki a bajnokságnak, az öt szerzett gólja ellenére úgy érzem, adósa maradt a csapatnak a jó teljesítménnyel. Imre Győző a Kemecse ellen tért vissza, és rögtön góllal mutatkozott be, amit a későbbiek folyamán még eggyel megtoldott. Ha az előrejátékunkat tovább tudnánk csiszolni, akkor sok örömet fognak majd szerezni ezek a játékosok a folytatásban