Közel járt a gólszerzéshez (2012.10.01.)

Szerettünk volna meglepetést okozni, amire nyilván nagyobb esélyünk lett volna, ha tizenegy emberrel tudjuk lejátszani a mérkőzést – mondta a kisvárdai döntetlennel kapcsolatban az Ibrány SE játékosa, Varga Attila.

Varga Attila pontot érő tizenegyest harcolt ki

Emberhátrányban természetesen a védekezésre kellett jobban ügyelnünk, de így is akadt három olyan helyzetünk, amikor a kapussal álltunk szemben. Az elsőt én hibáztam el, már ellőttem a labdát Petranics Szergej mellett, de Hegedűs Tibor a gólvonalon becsúszva mentett.

A szünetben még emésztettem magam a kihagyott helyzet miatt, de utóbb azzal vigasztalódtam: ha vezetéshez jutunk, akkor alighanem fokozza a nyomást a Várda, és ki tudja, meddig bírtuk volna hátul. A hazaiak gólja utáni kritikus időszakot sikerült átvészelni, majd a hajrábeli cserékkel mindent egy lapra tettünk fel, és az általam kiharcolt tizenegyesből az egyenlítés is összejött.

Ha már szóba került a büntető… Amikor Oláh Dávid a tizenhatoson belül buktatta az ibrányi játékost, Kiss Péter már ott toporgott az oldalvonalnál, hogy a következő játékmegszakításnál csereként pályára lépjen – éppenséggel Varga Attila helyett…

– Azt nem is tudtam, hogy engem akart lecserélni a Mester, talán ő sem bánja már, hogy nem lehetett hamarabb elvégezni a műveletet – mosolygott a támadó középpályás. – Keresztbevezettem a labdát a tizenhatosnál, amikor ellenfelem becsúszott, számomra éppen jókor, hiszen nem biztos, hogy el tudtam volna érni a labdát, ő viszont megrúgta a bokámat. Amikor a játékvezető a sípjába fújt, éreztem, hogy nyert ügyünk van, hiszen Kató István rendre biztos lábbal értékesíti a büntetőket. Szerencsére most sem hibázott.

Varga Attila számára különös ez az év, hiszen a Nyírsuli U19-es csapatából kikerülve ez az első esztendeje a felnőttek között, miként a Nyíregyházi Főiskola hallgatójaként is.

– Tény, sok minden megváltozott körülöttem, hiszen több szempontból is új közegbe kerültem – mondta a 19 esztendős futballista és diák. – Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy másabb a felnőtt futball, mint az utánpótláskorúaké, mert meglehet, az ifik között akadnak olyan képzett játékosok, mint az NB III-ban, de a küzdelem jóval nagyobb és keményebbek a párharcok is. A fő különbség viszont az, hogy a meccseken van néző és hangulat, és minden hibáért komoly leszúrást kap az ember, hiszen nagyobb tétre megy a játék. Ibrányban sok a fiatal játékos, az ebből fakadó lendület visz bennünket előre. A bajnokság előtt sokan lesajnáltak bennünket, hogy nem leszünk meghatározó tagjai a mezőnynek, de mi igyekszünk erre rácáfolni. A kisvárdai meccset is sikerélménnyel zártuk, ezekből mind-mind erőt és önbizalmat merítünk.

Ifjabb Varga Attila, a Szpari korábbi, NB I-ben is megfordult kapusának, Varga Attilának a fia. A korábbi hálóőr – aki edzője is volt a gyermekének – a zárt kapus meccsen is feltűnt Kisvárdán, így gondoltuk, fia minden mérkőzését testközelből tekinti meg.

– Igen, ha csak teheti, apu minden fellépésemet a helyszínen látja – adott megerősítést a „kis” Varga Attila. – Igyekszik reálisan értékelni a játékomat, én pedig megpróbálom megszívlelni a tanácsait. Hogy miért nem lettem én is kapus? Szívesebben lövöm, mint kapom a gólokat, meg aztán a termetem sem volt meg hozzá, így apukám sem a gólvonal felé terelt, hanem inkább a mezőnyben szeretett volna látni.
(Forrás: KM-Sport)