Az őszi szezon értékelése (2012.12.14.)

A 13. fordulóval véget értek az őszi szezon küzdelmei az NB III. Tisza-csoportjában.
Kovács János, az Ibrány SE edzője értékelte a futballcsapat idén nyújtott teljesítményét.

A nyáron nagy változások voltak a csapat keretében, a távozókat elsősorban a Nyírsulitól érkezett fiatalokkal pótoltuk. Úgy érzem jó döntést hoztunk ezzel, hiszen ezáltal ütőképesebb, mozgékonyabb játékra voltunk képesek. Sokat fejlődött a csapat, még ha ez látványos eredményjavulásban nem is mindig mutatkozott meg. Annak ismeretében is vállaltuk ezt az utat, hogy tudtuk jól, milyen nehéz bajnokság elé nézünk.

Ha ezt veszem, hogy ugyanannyi pontunk van, mint a hozzánk hasonlóan a titánokra építő Létavértesnek, akkor valahol elégedettség is eltölthet bennünket. Azt is látjuk, hogy a fiatal csapatokhoz több türelemre van szükség, és a játékukban benne van a hibázási lehetőség, ezeket mi is átéltük az ősszel.

Teljesen új szellemben és új csapatszerkezetben vágtunk neki a bajnokságnak, és ez meghatározta a rajtunkat. Valóban nem indultunk rosszul, bár a második fordulóban gólnélküli döntetlent játszottunk a Diósgyőr II otthonában, és már akkor éreztem, az a két pont bizony nagyon fog hiányozni. Ez így is történt, hiszen csak mi nem tudtuk legyőzni a fiatal miskolciakat. Ekkoriban masszív volt a csapat, ami az eredményességben is megmutatkozott, a végére aztán szembesülnünk kellett azzal, hogy eltiltások és sérülések miatt kulcsembereket kellett nélkülöznünk, és ezt megsínylettük.

A fordulópontot a Hajdúböszörmény elleni hazai mérkőzés jelentette, amelynek hosszabbításában, kettő kettes állásnál kitámadtunk a győztes gólért, és ezt megbüntette az ellenfél. Ez lélektanilag is megviselte a csapatot, abban a helyzetben az egy pont is sokat jelentett volna. Összességében azonban a kevésbé hatékony támadójátékunk miatt estünk vissza látványosan, mert bár a lehetőségeink minden mérkőzésen megvoltak, azokkal nem sikerült élnünk.

A védekezésünk rendben volt, elöl viszont nem tudtuk felépíteni a játékunkat, de ez nemcsak a csatárok hibája, hiszen a támadójáték minőségét az egész csapat teljesítménye meghatározza. A szélekről kevés támogatást kaptak a befejező embereink, és a középső emberek sem tudtak mindig belépni a játékba. Az is jellemző volt ránk, hogy gyakran túlbiztosítottuk magunkat, ennek annyi lett a haszna, hogy a kapott góljaink száma elfogadható. Ennélfogva a jól teljesítő játékosokat elsősorban a hátsó alakzatunkban kell keresni. A két kapussal maximálisan elégedett voltam, remekül segítették egymást, ám mivel Tóth Norbert remek formában védett, Vasas Gergőnek csak egy meccs jutott.

A hátvédeink védőmunkájával szinte kivétel nélkül elégedett lehettem, közülük Lipcsei Márk annyival emelkedett ki, hogy a támadásokat is segíteni tudta. Kántor Zsolt és Ruan Pereira is megbízhatóan teljesített, Kató István pedig biztos lábbal értékesítette a tizenegyeseket, ami az előző bajnokság tavaszi szezonjában nem volt ránk jellemző.

Jól teljesített Kléninger László is, a támadók közül pedig Vlad Ruja küzdőképessége emelendő ki, de a gólokkal ő is adós maradt. Barzó Gergő is jól indult, de a korai kisvárdai kiállítása után gyakorlatilag véget ért a szezonja, hiszen a letöltött eltiltását követően megsérült. A többiekre is jellemző volt, hogy amennyi lehetőséget kaptak, azzal igyekeztek is élni.