Szép volt fiúk! (2013.04.07.)

Egy rendkívül küzdelmes mérkőzésen Tiszakanyár ellen sikerült megszakítani a hosszas nyeretlenségi sorozatunkat.
Ibrány–Tiszakanyár 3–2 (2–1). Ibrány, 300 néző, v.: Nazsa.

Az első csatát rögtön a mérkőzést megelőzően megnyertük, hiszen a pénteki vietnámi rizsföldekhez hasonlatos dagonyából vasárnapra focipályára emlékeztető zöld területet varázsoltak az illetékesek, amihez ezúton is congratulation!

Aztán minden szurkoló remélte, hogy az új vezetőedző Bíró Csabi kedd óta öntött vagy két tonna önbizalmat, akaratot, elszántságot, erőt és kitartást a fiúkba, amire az eddig mutatott teljesítmény alapján igencsak szükség volt, hiszen az a Tiszakanyár látogatott az ibrányi katlanba, akik ellen – finoman szólva- az utóbbi időben annyi szerencsénk sincs, mint egy leesett mákszem.

De, beszéljünk a mérkőzésről is! A vendégek kezdték jobban az összecsapást, hiszen a 2. percben Haburcsák, majd a 10. percben Gergely okozott kellemetlen perceket a kapunk előtt.

Az első hazai lehetőségre a 12. percig kellet várnunk, ekkor egy rosszul kifejelt labdát Kató küldött vissza Szobonyának, de címet tévesztett és valahonnan a vasúti töltésről hozták vissza a lasztit. Szerencsére Pistike kedvét ez nem szegte, és a 14. percben Pócsi kezezését követően megítélt 11-est magabiztosan vágta a kapu bal oldalába. Ezt már olyan régen írhattam le: 1:0 ide!

A 26. percben újabb csapás (bár, ennyi ellenünk kapott malac után, már ideje volt) jutott osztályrészül a Koskovits-legényeknek: Pócsi Balázs megkapta a második (jogos) sárgáját, így kényelmesen, senkitől nem zavartatva tudott a vendégöltözőben civilbe átvedleni.

Megérezte a „vérszagot” a hazai csapat, a 27. percben a félpályáról végezhettünk el szabadrúgást, amire Kántor érkezett, és a felhőkig emelkedve fejelt kapura – sajnos Szobonya a helyén volt. Ami szép, az szép: a védés bámulatos volt.

Csak, hogy valami személyest is leírhassak: péntek este elmagyaráztam Flavionak, hogy kapussal szemben, nem bele, hanem mellette ellőve a hálóba küldjük a lasztit. A kis brazilunk vette az adást, hiszen rá másfél napra, a 29. percben egy forintos gólpasszt küldött oda, ahová való: a kanyári kapuba. Szép volt Csokinyuszi! Látod, megy ez, ha akarod! Én pedig beiratkozom egy Pro licenszes képzésre, mert itt a bizonyíték: van affinitásom az edző szakma felé! :) 2:0.

Továbbra is nyomtunk, mint a vajúdó asszony, de az ellenfél becsületére legyen mondva, nem adták fel! A 33. percben a kapunk előtti kavarodás végén Balázsi lövését kellet Tóth Norbinak bravúrral védeni.

Ezt követően eldurvult az addig sem kisasszonyos mérkőzés, Előbb Die (Hard) keménykedett a hazai kispadnál, majd Kovács Imi is besárgult, de a nap Chuck Norris – Van Damme díjasa Deák Tibor lett, aki szánt szándékkal a levegőben lerúgta Katót a félpályánál. (Csak halkan jegyzem meg Nazsa sporttársnak, egy ilyen szituáció light-osabb változatáért, egy nem is olyan távoli BL mérkőzésen úgy zavartak le a pályáról egy játékost, ahogy kell. Egyébként meg ajánlanám Deáknak Pásztor Csaba 1 danos mester küzdősport foglalkozásait, a helyi sportpályán…)

A félidő ráadásában jobb oldali szabadrúgáshoz jutott a vendégcsapat, és a mezőny „kiemelkedő” tagja Balázsi bólintotta az érkező labdát a hálóba. 2:1.

A második játékrészre valamelyest lehiggadtak a játékosok, a kanyáriak játékán nem látszott az emberhátrány, nekünk pedig ismét kellett egy negyed óra, hogy felpörögjünk. De, he egyszer felpörgünk…

A 63. percben Kiss Peti lökött bokából egy olyan labdát Varga Attilának a vendég 11-es magasságába, amit Mesut Özil is csak hosszas koncentrációt követően tud negyedjére megoldani, Varga pedig nem hibázott. Tiki-taka, a’ la Ibrány. 3:1.

A továbbiakban gyűrték egymást a csapatok becsülettel, kisebb helyzetek előfordultak itt is, ott is. A 87. percben Kovács Norbi (sajna) még összehozott egy 11-est, amit Balázsi magabiztosan vágott a hálóba, kialakítva ezzel a 3:2-es végeredményt.

Nem akarok hosszas ömlengésbe kezdeni a mérkőzésen mutatott játék, akarat és elszántság viszonylatában, de csak dicséret illeti a fiúkat. Valami ehhez hasonlatosra vártunk már hosszú hónapok óta!

De, most aztán nem elszállni a mellényekkel! A helyes irány megvan, már csak tartani kell a sebességet. HAJRÁ IBRÁNY!

Puskás Gyula
ibrany.hu