|
1999. július 10-én vasárnap délutánra voltak
meghívva labdarúgóink, feleségeik, barátnõik,
a szónokok, a díszvendégek, a miniszter és
minden e sportot kedvelõ ember, hogy részese lehessen Ibrány
labdarúgócsapata újabb jelentõs eseményének,
a megérdemelt díjak átadásának.
Bevezetésként fúvószenekarunk és a mazsorettek
mûvészetében gyönyörködhettünk,
majd a Himnusz felhangzása után Berencsi Béla, városunk
polgármestere lépett a mikrofonhoz. |
TISZTELT
JELENLÉVÕK!
Sportolók, szurkolók,
lbrány város lakossága, a képviselõ-testület
és a magam nevében nagy tisztelettel köszöntöm
meghívott vendégeinket, dr. Deutsch Tamás miniszter
urat, Dr. Helmeczi László urat, Mádi László,
Kozma Péter, Borkó Károly, Szabó István
FIDESZ-es országgyûlési képviselõ urakat.
Tisztelettel köszöntöm Gerliczki Jánost a Megyei
Labdarúgó Szövetség fõtitkárát.
Ma délután
ünnepelni hívtuk össze a labdarúgást szeretõket,
hiszen még nem volt rá példa Ibrány történetében,
hogy NB II-es osztályba jutott csapata lett volna a településünknek.
Két éves szívós munka, az összefogás
meghozta eredményét, amely szép ajándék,
hiszen ez is jó hírét viszi széjjel a világba
településünknek. Soha ennyien még nem szurkoltak
a csapatnak. Jó érzés idegenben is pályára
lépni, hiszen a sok kísérõ révén
idegenben is otthon érezhettük magunkat. A sportolók
összefogása, egymás segítése vezetett
oda, hogy úgymond magasan nyertük a bajnokságot. Köszönet
érte a labdarúgóknak, az edzõnek, a segítõknek,
a vállalkozóknak és mindenkinek, aki jószándékkal,
tenniakarással segítette az aranyéremhez ezt a csapatot.
Köszönet a feleségeknek, a barátnõknek,
szülõknek, hogy vállalták az ezzel járó
áldozatokat, hozzájárulva a sikerhez. Külön
öröm számunkra, hogy eltérõen több
más csapattól, nálunk döntõ többségében
helyi labdarúgók futballoznak. Jó az utánpótlás-nevelésünk,
amelyért köszönet illeti az Általános Iskolát,
pedagógusait.
A sikerhez az emberi tényezõkön
kívül az is hozzájárult, hogy az elmúlt
öt évben NB Il-es színvonalat teremttettünk a jószándékú
segítõinkkel együtt. A labdarúgás helyzete
meghatározó egy település közérzetében.
Ezért e sportágat lehet szeretni vagy nemszeretni, de figyelmen
kívül hagyni nem lehet. Ibrány mindig is híres
volt a labdarúgócsapatáról, szurkolótáboráról.
Bízom benne, hogy a jövõben is így lesz, annak
ellenére, hogy jelenleg a labdarúgás helyzete az országban
elég mélyponton van.
Köszönet a helyi
rendõrségnek, polgárõrségnek, a rendezõség
minden tagjának azért a biztonságért, amelyet
a pályán és környékén nyújtottak.
Ennek is köszönhetõ, hogy a sportszerûségi
versenyben is elsõ helyen végezhettünk. Köszönet
a Megyei Labdarúgó Szövetség elnökének,
tagjainak, hogy nyugodt feltételeket biztosítottak.
Köszönöm.
DÍJÁTADÁS
A díjakat átadja
dr. Deutch Tamás Ifjúsági és Sportminiszter.
A Magyar Labdarúgó Szövetség NB III-as Tisza-csoportjának
1998/99-es felnõtt bajnoka: Ibrány. A díjat
Trencsérnyi Imre, a sportbizottság elnöke veszi át.
A sportszerûségi
verseny elsõ helyezettje szintén Ibrány. A díjat
átveszi Trencsényi Imre.
A bajnokságot nyert
csapat tagjainak az érem és díszoklevél átadása
következik.
Átveszik: Ónodi Sándor csapatkapitány,
Fecsku István játékosedzõ, Balogh Zoltán,
Polgári László, Zákány László,
Nagy Károly, Kató Gábor, Bíró Csaba,
Herman László, Herman Attila, Korpai László,
Papp Tibor, Paulik István, Erdei Csaba, Bardi József, Kató
István, Veres János, Vígh Sándor technikai
vezetõ.
Ezt követõen a miniszter
úr lépett a mikrofonhoz.
TISZTELT
HÖLGYEIM ÉS URAIM! TISZTELT IBRÁNYIAK!
Elsõként a
bajnokcsapat tagjaihoz szeretnék szólni és szeretnék
ahhoz gratulálni, hogy két egymást követõ
bajnoki évadban is a legszebben csillogó érmet, az
aranyérmet sikerük megnyerniük. Azt gondolom, hogy bármely
osztályáról van is szó a magyar labdarúgásnak,
egy ilyen teljesítmény nemcsak egy adott város, egy
adott település, hanem a megye és az ország labdarúgást
szeretõ közvéleményének elismerését
ki kell, hogy váltsa. Engedjék meg, hogy mégegyszer
a díjak átadását követõen most
itt a lehetõ legnagyobb nyilvánosság elõtt
újból szívbõl gratuláljak.
Nekem mély meggyõzõdésem,
hogy akár legyen szó egyéni sportágról,
vagy csapatsportágról, azok a sportolók, akik pályára
lépnek, akik összemérik tudásukat versenytársukkal,
nagyon helyesen mindenek elõtt saját maguknak szeretnének
dicsõséget szerezni. De természetes, hogy az a siker,
az a dicsõség, amit elérnek, az rajtuk kívül
a szûkebb, tágabb közösségüknek, az
õket támogatóknak is szól. Mindezek alapján
engedjék meg, hogy másodikként Önöknek,
mindnyájuknak gratuláljak. Ez a siker, amit e csapat a tavalyi
és az idei évadban elért, igazán kiemelkedõ.
Szerte a megyében és szerte az országban ennek a településnek
hírét vitték.
TISZTELT HÖLGYEIM ÉS
URAIM! Õszintén mondom Önöknek,
hogy messze a város határán túl híre
van annak az utánpótlásnevelõ munkának,
amit az ibrányi labdarúgással foglalkozók folytattak
az elmúlt esztendõkben. Meggyõzõdésem
az is, Magyarországon a labdarúgás felemelkedése
szempontjából az egyik legfontosabb kérdés,
hogy hogyan és milyen módon lehet minél nagyobb számban
megkedveltetni, megszerettetni a fiúkkal és nem tévedés
a lányokkal e sportágat. Az Amerikai Egyesült Államokban
éppen most ért véget a nõi labdarúgó
világbajnokság, amelyet a házigazdák nyertek.
Ebben az országban 7 millió igazolt asszony és leány
rúgja a labdát. A labdarúgás ma már
nem kizárólag a férfiak sportja. Remélem, hogy
ebben a kérdésben is a fejlõdés lesz mérvadó
nálunk is.
Bízom a jó folytatásban,
a kiváló utánpótlásnevelésben
itt helyben is. Büszke lehet valamennyi település, valamennyi
város arra a csapatára, amely sikert arat. Különösen
büszke lehet akkor, ha a csapat összetételében
elsõsorban a hazaiak szerepelnek.
Én nagyon remélem,
hogy az elõttünk álló elkövetkezõ
egy-két évben szerte Magyarországon végre rendet
tudunk tenni a labdarúgásban. Valóban a kérdéskört
figyelmen kívül hagyni nem lehet. Magyarországon a labdarúgás
nem kevesebbet jelent, mint a magyar sport felét. Az igazolt versenyzõk
több, mint fele labdarúgó. A huszonegyedik század
küszöbén nem lehet kisebb a feladatunk, mint sem, hogy
megteremtsük a magyar sport fejlõdésnek a feltételeit.
Ebben elsõdleges prioritást kap a labdajáték.
A fejlõdés elképzelhetetlen olyan eredmények
nélkül, mint amit itt is tapasztaltam.
Engedjék meg, hogy
rövid beszédem végén azért mondjak köszönetet
a szurkolóknak, a vezetõknek, a labdarúgóknak,
hogy az elmúlt években nyújtott teljesítményükkel
és remélem az elkövetkezõkkel is segítségünkre
lesznek abban a munkában, amelyet célként tûztünk
magunk elé.
Hajrá lbrány!
Laskody Tibor
|