Díjátadás

1999. július 10-én vasárnap délutánra voltak meghívva labdarúgóink, feleségeik, barátnõik, a szónokok, a díszvendégek, a miniszter és minden e sportot kedvelõ ember, hogy részese lehessen Ibrány labdarúgócsapata újabb jelentõs eseményének, a megérdemelt díjak átadásának.
Bevezetésként fúvószenekarunk és a mazsorettek mûvészetében gyönyörködhettünk, majd a Himnusz felhangzása után Berencsi Béla, városunk polgármestere lépett a mikrofonhoz. 
TISZTELT JELENLÉVÕK!

Sportolók, szurkolók, lbrány város lakossága, a képviselõ-testület és a magam nevében nagy tisztelettel köszöntöm meghívott vendégeinket, dr. Deutsch Tamás miniszter urat, Dr. Helmeczi László urat, Mádi László, Kozma Péter, Borkó Károly, Szabó István FIDESZ-es országgyûlési képviselõ urakat. Tisztelettel köszöntöm Gerliczki Jánost a Megyei Labdarúgó Szövetség fõtitkárát. 

Ma délután ünnepelni hívtuk össze a labdarúgást szeretõket, hiszen még nem volt rá példa Ibrány történetében, hogy NB II-es osztályba jutott csapata lett volna a településünknek. Két éves szívós munka, az összefogás meghozta eredményét, amely szép ajándék, hiszen ez is jó hírét viszi széjjel a világba településünknek. Soha ennyien még nem szurkoltak a csapatnak. Jó érzés idegenben is pályára lépni, hiszen a sok kísérõ révén idegenben is otthon érezhettük magunkat. A sportolók összefogása, egymás segítése vezetett oda, hogy úgymond magasan nyertük a bajnokságot. Köszönet érte a labdarúgóknak, az edzõnek, a segítõknek, a vállalkozóknak és mindenkinek, aki jószándékkal, tenniakarással segítette az aranyéremhez ezt a csapatot. Köszönet a feleségeknek, a barátnõknek, szülõknek, hogy vállalták az ezzel járó áldozatokat, hozzájárulva a sikerhez. Külön öröm számunkra, hogy eltérõen több más csapattól, nálunk döntõ többségében helyi labdarúgók futballoznak. Jó az utánpótlás-nevelésünk, amelyért köszönet illeti az Általános Iskolát, pedagógusait.

A sikerhez az emberi tényezõkön kívül az is hozzájárult, hogy az elmúlt öt évben NB Il-es színvonalat teremttettünk a jószándékú segítõinkkel együtt. A labdarúgás helyzete meghatározó egy település közérzetében. Ezért e sportágat lehet szeretni vagy nemszeretni, de figyelmen kívül hagyni nem lehet. Ibrány mindig is híres volt a labdarúgócsapatáról, szurkolótáboráról. Bízom benne, hogy a jövõben is így lesz, annak ellenére, hogy jelenleg a labdarúgás helyzete az országban elég mélyponton van. 
Köszönet a helyi rendõrségnek, polgárõrségnek, a rendezõség minden tagjának azért a biztonságért, amelyet a pályán és környékén nyújtottak. Ennek is köszönhetõ, hogy a sportszerûségi versenyben is elsõ helyen végezhettünk. Köszönet a Megyei Labdarúgó Szövetség elnökének, tagjainak, hogy nyugodt feltételeket biztosítottak. 
Köszönöm. 

DÍJÁTADÁS
A díjakat átadja dr. Deutch Tamás Ifjúsági és Sportminiszter. A Magyar Labdarúgó Szövetség NB III-as Tisza-csoportjának 1998/99-es felnõtt bajnoka: Ibrány. A díjat Trencsérnyi Imre, a sportbizottság elnöke veszi át. 
  
A sportszerûségi verseny elsõ helyezettje szintén Ibrány. A díjat átveszi Trencsényi Imre. 

A bajnokságot nyert csapat tagjainak az érem és díszoklevél átadása következik. 
Átveszik: Ónodi Sándor csapatkapitány, Fecsku István játékosedzõ, Balogh Zoltán, Polgári László, Zákány László, Nagy Károly, Kató Gábor, Bíró Csaba, Herman László, Herman Attila, Korpai László, Papp Tibor, Paulik István, Erdei Csaba, Bardi József, Kató István, Veres János, Vígh Sándor technikai vezetõ. 

Ezt követõen a miniszter úr lépett a mikrofonhoz. 

TISZTELT HÖLGYEIM ÉS URAIM! TISZTELT IBRÁNYIAK!
Elsõként a bajnokcsapat tagjaihoz szeretnék szólni és szeretnék ahhoz gratulálni, hogy két egymást követõ bajnoki évadban is a legszebben csillogó érmet, az aranyérmet sikerük megnyerniük. Azt gondolom, hogy bármely osztályáról van is szó a magyar labdarúgásnak, egy ilyen teljesítmény nemcsak egy adott város, egy adott település, hanem a megye és az ország labdarúgást szeretõ közvéleményének elismerését ki kell, hogy váltsa. Engedjék meg, hogy mégegyszer a díjak átadását követõen most itt a lehetõ legnagyobb nyilvánosság elõtt újból szívbõl gratuláljak. 

Nekem mély meggyõzõdésem, hogy akár legyen szó egyéni sportágról, vagy csapatsportágról, azok a sportolók, akik pályára lépnek, akik összemérik tudásukat versenytársukkal, nagyon helyesen mindenek elõtt saját maguknak szeretnének dicsõséget szerezni. De természetes, hogy az a siker, az a dicsõség, amit elérnek, az rajtuk kívül a szûkebb, tágabb közösségüknek, az õket támogatóknak is szól. Mindezek alapján engedjék meg, hogy másodikként Önöknek, mindnyájuknak gratuláljak. Ez a siker, amit e csapat a tavalyi és az idei évadban elért, igazán kiemelkedõ. Szerte a megyében és szerte az országban ennek a településnek hírét vitték. 

TISZTELT HÖLGYEIM ÉS URAIM! Õszintén mondom Önöknek, hogy messze a város határán túl híre van annak az utánpótlásnevelõ munkának, amit az ibrányi labdarúgással foglalkozók folytattak az elmúlt esztendõkben. Meggyõzõdésem az is, Magyarországon a labdarúgás felemelkedése szempontjából az egyik legfontosabb kérdés, hogy hogyan és milyen módon lehet minél nagyobb számban megkedveltetni, megszerettetni a fiúkkal és nem tévedés a lányokkal e sportágat. Az Amerikai Egyesült Államokban éppen most ért véget a nõi labdarúgó világbajnokság, amelyet a házigazdák nyertek. Ebben az országban 7 millió igazolt asszony és leány rúgja a labdát. A labdarúgás ma már nem kizárólag a férfiak sportja. Remélem, hogy ebben a kérdésben is a fejlõdés lesz mérvadó nálunk is. 

Bízom a jó folytatásban, a kiváló utánpótlásnevelésben itt helyben is. Büszke lehet valamennyi település, valamennyi város arra a csapatára, amely sikert arat. Különösen büszke lehet akkor, ha a csapat összetételében elsõsorban a hazaiak szerepelnek. 
Én nagyon remélem, hogy az elõttünk álló elkövetkezõ egy-két évben szerte Magyarországon végre rendet tudunk tenni a labdarúgásban. Valóban a kérdéskört figyelmen kívül hagyni nem lehet. Magyarországon a labdarúgás nem kevesebbet jelent, mint a magyar sport felét. Az igazolt versenyzõk több, mint fele labdarúgó. A huszonegyedik század küszöbén nem lehet kisebb a feladatunk, mint sem, hogy megteremtsük a magyar sport fejlõdésnek a feltételeit. Ebben elsõdleges prioritást kap a labdajáték. A fejlõdés elképzelhetetlen olyan eredmények nélkül, mint amit itt is tapasztaltam. 

Engedjék meg, hogy rövid beszédem végén azért mondjak köszönetet a szurkolóknak, a vezetõknek, a labdarúgóknak, hogy az elmúlt években nyújtott teljesítményükkel és remélem az elkövetkezõkkel is segítségünkre lesznek abban a munkában, amelyet célként tûztünk magunk elé. 
Hajrá lbrány! 

Laskody Tibor