A mérkőzés

 

Tisztelt Olvasó!

 
Az Ibrányi Hírlap szülelésétõl napjainkig minden megjelent számában olvashattak sportrovatot. Igyekeztem színessé, érdekessé és változatossá tenni ezen oldalakat az Önök számára. Több sportág szerephez jutott, mégis jelentõs hangsúlyt a labdarúgás kapott. Ez természetes, hiszen a legtöbb embert foglalkoztató és a legtöbbünket érdeklõ területrõl van szó.
Visszatekintve sok mozzanat jut eszembe. Játékosok jöttek-mentek, voltak kiemelt magaslatokon és mélységekben. Öröm, bánat, viszszafogottság, sértõdöttség. Több edzõ mondhatott magának sikereket és bukásokat. Vezetõségek váltották egymást és óhatatlan kritikával figyelték egymás tevékenységét. Örültünk és bánkódtunk a bírók változatos ítéletein. Állandóan voltak megoldásra váró feladatok, amelyek nem engedtek meg egy kis lazítást sem. Új sportpálya, sportpályák épültek és lassan feledésbe ment a régi. A sportkombinát egyre inkább megszolgál a nevére, úgy esztétikáját, mint használhatóságát tekintve. Egyre nagyobb kihívásoknak kellett megfelelni. Vezetõk és vezetettek dicsértek és kritizáltak, sarkallva mindenkit a jobb teljesítményre, eredményre. E változatos világban egy állandó biztosan volt. A közönség. A pálya szélén állva sokat bizakodtunk és bosszankodtunk, dicsértünk és elmarasztaltunk. Sokat utaztunk, reménykedtünk és voltunk szomorúak is. Egy biztos. Ebben a megyében ettõl jobb közönséget igazán keresni kell.
1994. Az újjáválasztott önkormányzat sportbizottsága veszi irányítása alá a labdarúgást. A csapat ekkor a megyei elsõ osztály tabellájának alsó harmadában, a kiesés szélén állt.
1998. Az Ibrány-Nagyhalász mérkõzés gyõztese az NB III-ba jut. GYÕZ IBRÁNY! 
 
Számomra nagyon fontos, hogy az önkormányzati, sportbizottsági tagságom, az írásaim révén ha csak kis mértékben is, de részese és elõmozdítója lehettem ennek a sikernek. 
Kérem fogadják szeretettel az alábbi összeállítást.
Laskody Tibor
 
 

A mérkõzés elõtt


- Óriási zápor volt, tocsog a pálya. Rosszabbak lettek a körülmények, de mindez egy cseppet sem keserít el, mi fogunk gyõzni.
- Nézz körül! Óriási a szurkolótábor, biztosan van legalább négyezer ember. Szenzációs a hangulat, a buzdítás. Nem lehet vitás az eredmény.
- Gyõzni kell tisztán, szépen. Ebben bízom.
- Tele vagyok izgalommal. Csúszkálni, szánkózni fogunk ezen a pályán és természetesen gyõzni, 2-0-ra.
- Ilyet még nem láttam. Nem tudom, hogy a nagyhalásziak közül kinek jutott eszébe ez a kék-fehér hajviselet, de nagyon komolytalannak tartom. Bemelegítés közben vagyunk, nézd meg a mi csapatunkat. Látszik a tekintetükön a komoly akarat, a rákészülés. Az ellenfél még bohóckodik. Azt hiszem, hogy nem jól mérik fel az esélyeiket.

A mérkõzés közben


Már a tizenötödik percben vezetéshez jutunk. A két szurkolótábor egymásnak feszül, s mivel kellõ távolságban vannak egymástól, így erõsödik a hang és a szópárbaj. A "B-közép" elõre megkomponált dallamokat és rigmusokat kántál óriási hangerõvel. Korábbi ígéretükhöz híven alátámasztva síppal, dobbal, nádihegedûvel. Ez utóbbi nem más, mint kompreszszorral mûködtetett légkürtök. Valószínû, hogy nem hajóról származik, de vetekszik vele. A kisvonat mozdonyvezetõje is beszáll a játékba, de alul marad, akárcsak a Nagyhalász. Újabb két gólt rúgtunk. Egyre inkább eldõlni látszik a mérkõzés. A pálya körül az ibrányi szívek ritmusa lassan visszaáll a tegnap délutánira. Az ellenfél szurkolótábora elcsendesül, majd a szépítõ gól láttán újra megerõsödik, de nem sokáig, mert megvan a negyedik. "Bajnokcsapat... bajnokcsapat... bajnokcsapat." Még hátra van öt perc. A túloldali óriási transzparensen az alábbi felirat: "Hajrá Halász, Bízunk bennetek.", majd késõbb: "Hajrá Halász, Bízunk", még késõbb: "Hajrá Halász", majd: "Hajrá", és legvégül az üres korlát.
Körben a pálya szélén 15 méterenként rendõrök és polgárõrök népes hada, egész idõ alatt nem volt semmi dolguk, szerencsére. Az ellenfél szurkolótábora hazaindul. Erre az ibrányiak? "Hova mentek... hova mentek..." skandálja a kórus. Sípszó. Ezzel Ibrány átlépett az NB III-ba. Óriási az örömmámor. A játékosok ugrálnak, sírnak örömükben. Akárcsak a franciák, a VB döntõ után. Mint a magáról megfeledkezett pancsoló kisgyerek. Egy pillanat alatt eltûnt a görcsös feszültség. Pezsgõfürdõ. Dagonya. Ereklyegyûjtés.

A mérkõzés után


A szurkolók 

- Egy korábbi megbeszélés után hallottam, hogy kijelentették: a lelküket, a szívüket teszik ki a gyõzelemért. Szép volt látni, hogy ezt meg is tartották.
- Most már egy kicsit felszabadultam. Nagy lelki teher volt mindenkin. Lelkiekben, fizikálisan és technikailag egy
klasszissal voltunk jobbak az ellenfélnél. Minden csapatrészben, minden játékosunk kiválóan teljesített. Ez meghozta az eredményt is. Külön öröm, hogy a történelemben elõször Ibrány NB III-as lett és külön öröm Nagyhalászt legyõzni.
- Ténylegesen megvolt az osztálykülönbség. Eljött az igazság pillanata.
- 4-1 az eredmény, mindez önmagáért beszél.
- Kiváló volt a mérkõzés. Rendõri szemszögbõl kiemelt eseménynek minõsült, ezért volt szükség közel 40 rendõr és ugyanennyi polgárõr bevonására a biztosításhoz. Örülök a gyõzelemnek és annak, hogy a mérkõzés közben nem volt semmilyen esemény.
- Pár héttel ezelõtt még kevéssé bizakodtam. De ma olyanok voltak, mint a kõkemény szikla.
- Nem volt a két csapat egy súlycsoportban.
- Gondoltam, hogy gyõzni fogunk, de azt nem, hogy ilyen nagy különbséggel.
- Kiváló volt a játékvezetés, bár minden bíró ilyen következetes volna.
- Madalina egy kicsit túllõt a célon, kíváncsi lennék, hogy most mit nyilatkozna az Új Keletben.
- Polgárõr társaimmal már egy hete készültünk a mérkõzésre. Mindenki tudta a pontos helyét, esetleges feladatát. Nem volt ránk igazán szükség, de így van jól. A gyõzelem szenzációs érzés.
- Leiskoláztuk õket.
- Gratulálok a játékosoknak, nagyon megérdemelték ezt a gyõzelmet. Azoknak is gratulálok, akik mindezt lehetõvé tették.
- Sok ember munkája fekszik ebben az eredményben. Ilyen nagy örömöt ez a sportág az ibrányi szurkolóknak még nem szerzett. Nagyon boldog vagyok. Megvédtük az elsõségünket, megvédtük a becsületünket. Mi játszottunk és nem foglalkoztunk mások lejáratásával.
- Az elsõ félidõ végéig a kapuban árusítottam a jegyet, de egyre büszkébben ültem ott.
- Nem vagyok fiatal ember, de már 7-8 éves koromtól emlékszem arra, hogy Nagyhalász örök riválisunk. Sajnálatosnak tartom, hogy pár héttel ezelõtt a pályán kívül is megpróbálkoztak az elõnyszerzéssel. Itt és most kellett volna bizonyítani.
- Hajrá Ibrány! Az NB III-ban is legyen sikeres.
 


A játékosok 

- Ebben a csapatban benne van, hogy a magasabb osztály felsõ harmadában végezzen egy év múlva.
- Nagyon nehéz sorozaton vagyunk túl. Úgy vettem át a csapatot, hogy az utóbbi mérkõzéseken csak nyerniük volt szabad. Sikerült. Csodálatos érzés bajnokságot nyerni.
- Az ellenfél nem bírta, megtörtek. Megérdemelt a gyõzelmünk. Boldog vagyok.
- Jó csapat vagyunk, mi vagyunk a legjobbak!
- Én optimista vagyok, elõre megmondtam, hogy nyerni fogunk. A Nagyhalász teljesítményét röviden így jellemezném: ez kevés.
- Édesapámnak azt üzenem, hogy ne búsuljon, mert ezután NB III-as csapatok ellen szurkolhat a fidnak.
- Nehezebb mérkõzésre számítottam.
- 1998 a legsikeresebb évem. Egy diploma, egy baba, egy bajnoki cím. Ettõl több nem kell.
- Édesapámnak és Édesanyámnak ajánlom ezt a címet.
- Csodálatos. Szeretnék köszönetet mondani a közönségnek, a vezetõknek és minden támogatónak. Állták a szavukat. Mi is.
 - Végig küzdöttük ezt az évet, hol sikeresen, hol kevésbé, de elértük a kitûzött
- Már jóval korábban gondoltam arra, ha ez a csapat együtt marad, akkor képes lesz a bajnokság megnyerésére. Mindez beigazolódott.
- A gyõzelem nagyon fontos, de máris az van az eszemben, hogy tovább kell folytatni.
- Ezt akartuk.
- A két csapat közötti különbség döntött, azt hiszem ez meggyõzõ volt.
- Jobban alkalmazkodtunk ehhez a nehéz talajhoz, szép és hasznos gyõzelem volt.
 

Az ificsapat

- Örülök, hogy nekünk is sikerült megnyerni a bajnokságot, remélem a magasabb osztályban is sikeresek leszünk.
- Már egy évvel ezelõtt lett volna lehetõségünk mindene, de most végül sikerült.
- Remélem, hogy a következõ szezonban a nagycsapattal együtt képesek leszünk megállni a helyünket.
- Nagyon meg vagyok hatódva, éljen a bajnokcsapat még sokáig.
- Gratulálok az ificsapat nevében a nagyoknak. Magunkról annyit, remélem folytatjuk azt a sikerszériát a jövõben,
amit most nyújtottunk. Összesen négy gólt kaptunk idehaza.
- Nehéz menetelés volt, de megérte.
- Nagyon örülök a bajnoki címnek és annak, hogy én lettem a gólkirály.
- Abba reménykedem, hogy az NB III-ban is benne leszünk az elsõ négyben.
- Ennyivel voltunk jobbak.
- Gyõzött az ifi, gyõztek a nagyok, gyõzött Ibrány.
 

Hajdú Attila játékvezetõ 

- Örülök, hogy sportszerû, nyugodt körülmények között telt el a kilencven perc. A jobbik csapat nyert, ezt bizonyította a pályán. Gratulálok és sok sikert kívánok az NB III-ban.
 


Trencsényi Imre a sportbizottság elnöke

- Végtelenül elégedett és boldog vagyok. Elértük a kitûzött célt. Visszatekintve a tavaszi szezon kezdetére, az indulás nem úgy sikerült, ahogyan terveztük. Sérülések hátráltattak bennünket. Ezen a hullámvölgyön sikerült túljutnunk, innentõl kezdve nagyon bizakodó voltam. A mérkõzéseink sikeresek voltak. Számomra óriási elégtétel, hogy a Vencsellõt és a Nagyhalászt simán vertük. Megítélésem szerint taktikusan, okosan és elõre kitervelten lett felállítva az a sajtóhadjárat, amelyet ellenfeleink akkor indították meg, amikor Ibrány egy felszálló ágban, egy sikeres sorozat közepette volt, õk pedig pontosan az ellenkezõ irányba tartottak. Így nem csak az akkori éppen adott vasárnapi ellenfeleinkkel kellett megküzdenünk, hanem ezzel a lelki teherrel is, de ma már nyugodtan mondhatom, mind a
kettõn sikeresen túl vagyunk. A közvetlen vetélytársainkat nagy fölénnyel gyõztük le, ez mindent elárul. A döntõ mérkõzésen beláthatta mindenki, úgy szakmailag, mint emberileg megérdemelte Ibrány a bajnoki címet.
- A Nagyhalász már a bajnokság elején kikiáltotta magát gyõztesnek. A mellény odáig duzzadt, hogy az utóbbi idõben
már elfelejtettek edzeni, felkészülni a mérkõzésre. Mindezt edzõjüknek, Madalina Györgynek köszönhetik. Mint azt is, hogy a döntõ összecsapásra kék-fehérre festett hajjal vonultak ki a pályára. Tudomásom van arról, hogy a csapat jelentõsebb létszáma ezt nem akarta, de ha ezt nem teszik, a tréner nem engedte volna õket a pályára. Összességében az látható, hogy ellenfelünk nem a játékra koncentrált, hanem az összes többi háttérkörülményre. Meg lett az eredménye.
- Távlatokban arra készülünk, hogy a következõ bajnokságban is sikeresen szerepeljünk. Az elsõ évben a cél nem lehet magasabb a középmezõnytõl. Meg kell ismernünk az új ellenfeleinket, a körülményeket. Remélem, hogy a színvonalasabb ellenfelek révén látványosabb mérkõzéseket fogunk játszani, amibe talán még az is belefér, hogy nem minden esetben fogunk idehaza nyerni. Azért reménykedem. Ez a MI csapatunk, még akkor is ha veszít.
 

Dr. Szegedi Tibor a csapat orvosa

- Szerencsére túl sok feladatom nem adódott a bajnokság során. Amit tettem, azt tiszta szívbõl, s remélem mindenki
megelégedésére tettem, mert a sportot nagyon szeretem. Az otthoni mérkõzéseken a kispadról figyeltem a játékot, s azt kell mondanom, hogy onnan nézve egészen más, mint a nézõtérrõl. Több betekintést enged a csapat belsõ életébe. Mindenképpen jó volt látni, hogy egy egységes és mindenképpen gyõzelemre törõ a mi csapatunk. Jó érzés volt köztük lenni. Azt mondhatom, hogy a korábbi erõsítésekkel egy igazi csapattá kovácsolódott ez a gárda, változtatás nélkül a magasabb osztályban is képes a középmezõnyben, vagy kissé feljebb végezni.
 

Együd János 

- Ibrányban futballtörténelmet írunk. Fej-fej mellett, nyílt sisakos volt a bajnokság. A pálya szélén mindenki szurkolt, várta a sikert. Megérkezett. Ehhez csak gratulálni tudok. Reménykedem egy újabb dobogós helyezésben.
 

Bencze Antal

- A KEVIZ Kft. nevében sok szeretettel köszöntöm Ibrány város sportszeretõ közönségét, vezetését, labdarúgóit. Gratulálok az elsõ hely megszerzéséhez, s remélem a cég, mint örökös szponzor maradhat a késõbbiekben is. A jövõre nézve azt kívánom, hogy inkább az élmezõny felé kacsingasson a csapat, mint a másikba.
- 22 éve már régi kötõdésem van az ibrányiakhoz, családokat ismerek, sok embernek adtam munkát. Szimpatikusak, szeretem az ittenieket. Sajnálom, hogy ebben a községben vannak olyanok is, akik ezen az eseményen ellendrukkerek voltak. Ennek a híre Nyíregyházára is eljutott. Aki egy ilyen sportélménynek nem tud helyben örülni, az jobb, ha elköltözik.
- A csapatra nézve azt mondom, hogy a jövõben is egy konkrétan kitûzött cél legyen mindig a mérce, mert igazi sikerélményt csak ez hozhat.

Díjátadó ünnepség 


Két héttel a mérkõzés után került sor a kupák és az aranyérmek ünnepélyes átadására. A késõ délutáni órákban több száz fõs közönség elõtt, a tokaji mazsorettek és az ibrányi fúvószenekar látványos bemutatójával vette kezdetét az ünnepség. Az önfeledt szórakozást az egyre hûvösebben lengedezõ szellõ sem zavarta. A fõtér gyönyörû virágkoszorúban díszelgõ emlékmûvének magaslata kiváló terep volt az esemény számára. A szórakoztató mûsor vé-
geztével a díszvendégek foglalták el helyeiket.

Berencsi Béla, Ibrány város polgármestere emelkedik szólásra: 
Tisztelt Jelenlévõk!Sportolók, szurkolók, Ibrány város lakossága, kedves vendégeink. 
Ezen ünnepélyes alkalomból engedjék meg, hogy a képviselõ-testület és a magam nevében sok szeretettel és tisztelettel köszöntsem meghívott vendégeinket: Dr. Zilahi József urat, országgyûlési képviselõt, a Megyei Labdarúgó Szövetség elnõkét, a Megyei Közgyûlés elnökét. Köszöntöm Juhász Ferenc urat, országyûlési képviselõt. Köszöntöm Együd János urat, a Megyei Közgyûlés alelnökét. Köszöntöm Gerliczki urat, a Megyei Labdarúgó Szövetség fõtitkárát és Zákány László ezredes urat, a Megyei KIEG parancsnokát. Köszöntöm polgármester társaimat, barátimat. 
Ma este ünnepelni hívtuk össze a labdarúgás szerelmeseit, hiszen soha nem volt rá példa Ibrány életében, hogy a Nemzeti Bajnokság valamelyik osztályában településünk szerepelt volna. Négy éves szívós munka, összefogás, meghozta az eredményét, amely szép ajándék várossá válásunk ötödik évfordulójára. Soha ennyien még nem szurkoltak a csapatnak, soha ennyien nem kísérték el idegenbe a játékosainkat. A sportolók összefogása, egymás segítése vezetettel oda, hogy megnyerhettük az ország egyik legszínvonalasabb megyei bajnokságát. Köszönet érte minden labdarúgónak, az edzõknek, a vállalkozóknak és mindenkinek, aki segítõ szándékkal közeledett. Köszönet a feleségeknek, a barátnõknek, a szülõknek, hogy vállalták az ezzeljáró áldozatot, hozzájárultak csapatunk gyõzelmeihez. Külön öröm számunkra, hogy az ifjúsági csapat is aranyérmes lett. Bizonyítva azt, hogy Ibrányban több mint tíz éve rendben megy az utánpótlás nevelése. Az általános iskola 3-4. osztályában elkezdõdik a kiválogatás, megfelelõ egymásraépültséggel jutnak feljebb tehetségeink. Ritka az országban az olyan bajnokságot nyerõ felnõtt csapat, ahol a labdarúgók több mint 60 %-a helyi lakos. 
A sikerhez az emberi tényezõkön túl az is hozzájárult, hogy az elmúlt öt esztendõben NB II-es szintû feltételeket próbáltunk biztosítani jószándékú segítõtársainkkal együtt. A labdarúgás helyzete meghatározó egy település életében, közérzetében, hangulatában. Ezért a labdarúgást lehet szeretni vagy nem szeretni, de figyelmen kívül hagyni nem. Ibrány mindig híres volt labdarúgó-csapatáról, szurkolóiról. Bízom benne, hogy a jövõben is így lesz. 
Köszönet a helyi rendõrség, a polgárõrség, a rendezõség minden tagjának, hogy olyan rendet és biztonságot tudott teremteni a pályán és a pálya környékén, ami jellemezte mérkõzéseinket. Köszönet a Megyei Labdarúgó Szövetség elnökének és tagjainak, hogy biztonságos feltételt tudott teremteni a bajnokságban.

 Felkérem Dr. Zilahi József urat, a Megyei Labdarúgó Szövetség elnökét, hogy az aranyérmeket és a serlegeket adja át.

 Kedves ibrányiak! Tisztelt Polgármester Úr!  
Ami Önöket illeti, értik és megadják a módját. Mintha Dél-Amerikában, a riói fesztiválon, egy remek népünnepélyen volnánk. Nyilvánvaló, hogy megszolgáltak az ibrányi labdarúgók minderre. Sok-sok örömöt okoztak a helyieknek. Úgy gondolom, hogy a város erejéhez hozzátartozik a sportja is. A helyi önkormányzat és a vállalkozók szponzorálása volt az az erõ, ami a sikert lehetõvé tette. Kívánom, hogy sok örömük legyen abban, hogy a város 1998-ban sporttörténelmet írt, hiszen elsõ eset, hogy labdarúgóik a Nemzeti Bajnokságban szerepelhetnek.
A Megyei Labdarúgó Szövetség nevében gratulálok ehhez. Ibrány egy régió vonzáskörzete lett, így a magasabb osztály labdarúgóinak nem csak a helyi lakosságot, hanem minden ide érkezõ sportszeretõ embert, jó és eredményes játékkal kell kiszolgálnia. Külön öröm számomra, hogy az ificsapat is eredményesen szerepelt, hisz õk a jövõ reménységei. Ez azt mutatja számomra, hogy lbrány, mint korábban is, saját erejére támaszkodik. Erkölcs szempontjából ez az igazi érték.
Még egyszer gratulálok. Hajrá Ibrány!

Díjátadás


Elsõként Trencsényi Imre, a sportbizottság elnöke veszi át a serleget, a vele járó emléklappal, az ificsapat elsõ helyezéséért.
Ezt követõen az ifi edzõje, majd játékosai veszik át az aranyérmeket: Gáspár Endre, Ignácz Tibor, Hegedûs Csaba, Bacskai János, Imre Csaba, Seres Zsigmond, Kulcsár Dénes, Gáspár Viktor, Szakács Szabolcs, Spiczmüller Arnold, Szász Gábor, Balogh Róbert, Balogh János, Hermann Zoltán, Gerák Péter, Kulcsár Simon, Tóth Richárd, Imre Gábor, Gégény Márton, Tilki Mihály.
Valamennyien megkapták Ibrány Város Díszoklevelét az eredményes tevékenységükért, melyet Berencsi Bélapolgármester úr adott át.Ezt követõen a felnõtt csapat bajnoki címéért járó serleget és emléklapot szintén Trencsényi Imre veszi át. A játékosok dobpergés kíséretében veszik át az aranyérmeket: Pók Csaba, Fecsku István, Papp Tibor, Balogh Zoltán, Zákány László, Bardi József, Krasznai Attila, Herman Attila, Bíró Csaba, Paulik István Papp Károly, Ónodi Sándor, Nagy Károly, Korpai László, Veres János, Hermán László, Kató Gábor, Kató István, Szentesi Béla.
Berencsi Bélától átvették Ibrány Város Díszoklevelét, valamint átvehették az Ibrányért Cselekedtek emlékplakettet is. 

Ezután Trencsényi Imre emelkedett szólásra.

Tisztelt Jelenlévõk!  
A sportolók és a sportbitzottság nevében szeretném megköszönni azt a nagy támogatást, amiben részesítettek bennünket. Ígérem, hogy e bizalom birtokában a jövõben is eredményesek leszünk.

A tömeg éljenzése és "Szép volt fiúk" rendületlen skandálása közepette a csapatok elvonultak. Vakuk villanó fényei. Egy megyei lap fotósa az egyik villanyoszlop felénél egyensúlyozva, egy kézzel próbál szemléletes kordokumentumot készíteni, talán sikerrel. A tömeg csoportokra válva beszélget, elmélkedik, értékel, majd lassan ki-ki hazaindul. A labdarúgók és a meghívott vendégek megérdemelt vacsorájukat költik.
Köszönet illeti azokat az urakat és hölgyeket, akik több napon át tartó átgondolt, precíz munkával lehetõvé tették ezt az ünnepséget és annak zavartalan lebonyolítását. 

Szép volt "fiúk"!
Laskody Tibor